A múlt hét végén negyedik alkalommal tartották meg Szamosújváron a Mezőségi Népzene- és Néptáncfesztivált. A Téka Művelődési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány által megrendezett seregszemlén nyolc táncegyüttes és számos népdalénekes vett részt. Dinnyés József budapesti vendég és egy szlovák társa csak emelte a fesztivál rangját. Külön színfoltot jelentett Harangozó Imre, az Ipoly Arnold Népfőiskola előadó tanárának előadása a mezőségi népdalokról. A fesztivál fénypontja ezúttal is az adatközlők gálaelőadása volt, amelyre több mint négyszázan gyűltek össze a főtéri kultúrház nagytermében. Színpadra léptek az ördöngösfüzesi, bonchidai, visai, feketelaki, magyarszováti, mezőkeszűi, csabai és tolvajkötkei táncosok. /Erkedi Csaba: Jól sikerült a mezőségi néptáncfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2001. április 25.
Az Iskola Alapítvány ápr. 21-én tartotta országos tanácskozását Kolozsváron. Hunyad megyéből négyen vettek részt a rendezvényen: Orbán Mária kisebbségi tanfelügyelő, Böjte Csaba OFM, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke, Kassai Géza petrozsényi református lelkész és Kúun Árpád bácsi református lelkész. Déván a Szent Ferenc Alapítvány, az RMPSZ és RMDSZ helyi szervezeteivel közösen kidolgozta a Hunyad megyei magyar oktatás hosszú távú fejlesztési stratégiáját. Elsőrendű célkitűzés a magyarul tanuló diákok létszámának növelése. Ennek érdekében új óvodai, iskolai osztályokat kívánnak létrehozni, és fejleszteni kellene a dévai szórványkollégiumot. Konkrét terv az urikányi óvoda újraindítása; ehhez azonban lakást kell vásárolni. /Országos tanácskozás után. Kéznyújtás a szórványoktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./
2001. június 30.
Zsidó Ferenc munkája /Történetiség, sorsok, hiedelmek a Felső-Nyikó mentén. /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2000/ újabb kötettel gazdagítja az Orbán Balázs nyomába eredt kutató Székelyföldről is kiadott munkáit. Ezúttal a Felső-Nyikó mentéről, pontosabban annak négy falujáról, Firtosváraljáról, Székelypálfalváról, Csehétfalváról és Tordátfalváról hozott felszínre ismereteket. A népi helynévmagyarázatokból a múltját elfogulatlanul, reálisan néző népi történelemszemlélet bontakozik ki. Az itteni lakosság már a magyarok előtt ittlévőnek véli magát. Ez erős nemzetiségi és jogfolytonossági tudatukat bizonyítja. Székelyeknek tartják magukat, Csaba leszármazottainak, akik "egyféle magyarok", csupán abban különböznek az utóbbiaktól, hogy határvédők voltak. /Csőgör Enikő: Firtos vára alatt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./
